Híreink

A Szikla őrzi a titkát - Miskolci Kalendárium, 2006
2006-01-01

A miskolciak körében régóta legendák övezik azt a lillafüredi katonai objektumot, amelynek szigorúan titkos minősítését csak néhány évvel a rendszerváltás után oldották fel, s ahol most az ország első rock-múzeumát kívánják létrehozni.

 

A Palotaszállóval szemben található létesítményt a két világháború között vájták a sziklába, s állítólag titkos alagutak kötötték össze a hotellel, valamint néhány környékbeli faluval is. A helyiek között legszélesebb körben az a szóbeszéd tartja magát, hogy a köznyelvben csak „Szikla” – ként emlegetett objektum egyfajta óvóhelynek épült, amely szükség esetén be tudta volna fogadni labirintusaiba a környék lakosságát. Mások szerint a létesítmény valójában a korabeli elit egyik bunkere volt, amelybe veszély esetén bármikor eljuthattak egy alagúton a Palotaszállóból, az úri társaság legkedveltebb hazai üdülőhelyéről.

Külön aktualitást ad a történetnek, hogy a lillafüredi szálloda 2005 júniusában ünnepelte megnyitásának 75. évfordulóját. Ennyi idő telt el azóta, hogy – a hivatalos verzió szerint Bethlen István miniszterelnök és Mayer János földművelésügyi miniszter kezdeményezése – alagutakat fúrva, sziklákat robbantva, hegyoldalakt tarolva több ezer munkás dúlta fel a környék idilli nyugalmát.

De vajon miért éppen Lillafüredre esett a választás?

A dologgal több korabeli újság foglalkozik.

A Magyar Jövő 1925. februári számában például azt írták, hogy Bethlen Miklós, Mayer János és Pfeiffer Gyula miniszteri tanácsos többnapos vadászaton vett itt részt, s rabul ejtette őket Lillafüred és a Hámor „ Csonka – Magyarországon egyedülálló természeti szépsége”. Állítólag ekkor ötlött fel bennük, hogy a vidéket „kiemelik elhagyatottságából”, és Európa egyik legjelentősebb üdülőhelyét hozzák itt létre. Hamarosan elkészültek a tervek, majd beindultak a korabeli mércével mérve páratlanul nagyszabású munkálatok is, több mint háromezer munkás részvételével. Már ekkor felmerült, hogy valójában egyáltalán nem csupán szállodát és üdülőhelyet építenek itt, az ellenséges kisantant – országok ugyanis élénk kémtevékenységet folytattak a környéken, amelyből hamarosan diplomáciai botrány is kerekedett.

A Reggeli Hírlap 1930. márciusában „A csehek rémlátása erődítménynek nézte a Palotaszálló függőkertjeit” címmel számolt be az esetről. Mint írták: „… elsődlegesen tarthat számot a közfigyelemre annak leleplezése, miként került kapcsolatba ez a nagy vitára okot szolgáltató hely a csehekkel. Ugyanis a cseh kémek a Palotaszálló függőkertjeit rémlátásukban erődítménynek nézték, ilyen értelmű jelentést tettek a kassai kémirodának, amelynek az „erődítmény” tervrajzát is megszerezték…” A lap cáfolja, hogy bármiféle „erődítmény” épült volna Lillafüreden, s elítéli a cseh kémek tevékenységét, akik „mindenkit megelőzve kereskedtek Lillafüreden”.

Úgy szokás azonban mondani, hogy „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja…”, azóta már kiderült, hogy valamiféle titkos katonai objektum mégiscsak épült Lillafüreden, és egyáltalán nincs kizárva, hogy éppen abban az időszakban. Ruttkay János hadtörténész érdeklődésünkre úgy nyilatkozott, hogy a katonai fedőnevén Üdülőként emlegetett, s később légvédelmi célokat szolgáló objektumnak akkortájt kellett épülnie, mert sem előtte, sem utána nincsenek feljegyzések olyan nagyszabású munkálatokról Lillafüreden, melyek keretében több emeletnyi helyiséget vájhattak volna a hegy belsejébe. – Akkoriban azonban a horribilisnak számító, 12 millió pengős beruházás keretében fenekestől felforgattak itt mindent, alagutakat fúrtak az autóutak számára, fúrásokat végeztek termálvíz után kutatva, ástak, robbantottak, egész hegyoldalakat taroltak le – ezenközben „elrejtve” könnyen kialakíthatták a katonai objektumot is – hangoztatta a hadtörténész. Ruttkay úr szerint arról sem szabad elfeledkezni, hogy a trianoni békeszerződés nagyon szigorú feltételeket kényszerített Magyarországra a hadászat tekintetében is.

Megszabták – s igen szűkmarkúan -, mennyi katonát, milyen fegyverzetet, objektumokat tarthat fenn, amit Horthyék köztudomásúlag elejétől fogva próbálkoztak kijátszani – egyebek mellett polgárinak álcázott, de valójában katonai célokat szolgáló létesítményekkel.

A helyszínen járva elbeszélgettünk Pető Bélával, a Palotaszálló jelenlegi igazgatójával, aki elmondta, hogy mióta itt dolgozik, egyetlen olyan elfalazott alagúttal találkozott a szálloda borospincéjében, amelyről nem lehet tudni, hová vezetett egykoron, annyi azonban bizonyos, hogy nem a katonai objektum irányába néz. – Régen történtek ezek a dolgok, rengeteg átépítés, ráépítés volt azóta, s nemigen élnek már azok az alkalmazottak, akik abban az időben is itt dolgoztak, s talán emlékezhetnének valamire – hangoztatta az igazgató. – Nekem olyanokat mondtak, hogy a Bükkön keresztül az egri vár kazamatarendszerével is összeköttetésben volt ez a harcálláspont – ebben nem tudok, és nem is akarok állást foglalni, azt viszont a természeti adottságok miatt nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy a szállodából alagút vezetett volna oda.

Keresztül – kasul jártuk a szálloda pincéjét, de mi is csak egyetlen elfalazott alagutat találtunk. Később felmásztunk a szálloda tornyába, ahonnan jó rálátás nyílik a sziklaobjektumra – légvonalban kimondottan közelinek tűnt – s laikus számára tényleg igen nehezen magyarázható, miért telepítették az ország akkor legelitebbnek számító vendéglátóhelyének tőszomszédságába, ha tényleg „csupán” egy légvédelmi harcálláspont volt a sok közül.