Híreink

Egy előzmények nélküli tér - Magyar Építőművészet, 2007/1.
2007-01-01

Miskolc város belvárosi rehabilitációja részeként 2005 őszén készült el a Szinva terasz – de megítéléséhez kellett egy év, amíg a közönség belakja. Egy városképet csúfító koszos, zűrös parkoló területén alakította ki Puskás Péter építész társaival a Szinva – patak medréhez teraszosan leereszkedő teret. A folyó lineáris vonala mentén, szűk térdfalak között keresték a tervezők a tér marasztaló, megtartó öblösödésének és az újra tiszta vízzel való közvetlen kapcsolatának a lehetőségét.

 

A patak völgyében épült fel egykoron a város. Híres volt a Szinván sorjázó hídjairól és vízimalmairól. A szocializmusban egzisztáló vaskohászat a hegyek közül eredő vízfolyást bűzölgő kanálissá változtatta, egy hosszú szakaszon be is fedte. Az ipar elhaltával vize kitisztult, idővel a halak is megjelentek. Megfogalmazódott a vágy: a Szinvát mint értékes ökológiai és szimbolikus elemet vissza kell adni a városnak! A Szinva terasz a tervezett rekonstrukciók sorában az első.

 

Mindezen túlmenően fontosnak tűnt egy igazi közösségi tér életre segítése. A városnak kevés a köztere. Az egyutcás belváros a maga szép, régi házaival az utóbbi években elnéptelenedett. A szélein megépült plázák, az elhanyagoltság, az igénytelen kirakatok, a kultúra hiányosságai és a sokat emlegetett munkanélküliség kiszippantotta belőle a sétálni vágyókat. A tér nem a városi környezet szerencsés konstellációjába illeszkedik, magának kell megteremteni azokat – a belváros koncepciózus átstrukturálásának első fecskéjeként. A belváros fő utcájának villamosvonal menti egyirányúságát egy erre merőleges tengelyű – jobbra – balra, két – két párhuzamos utcából és azokat végeiknél összekötő két térből adódó – utca – gyűrű akasztja meg.

 

Lehetséges kezdő- illetve végpontja a Szinva terasz. De a Szinva – patak mentén kiépítendő sétánynak is ez lesz az egyik frekventált helye. Innen indul a víznek, a belvárosi életnek az a szimbolikus körforgása, ami kulturális események helyszíneként, vendéglátó – terek lehetőségeként a történelmi belvárosba becsalogatni és megtartani kívánja a miskolciakat.

 

A folyócska tér felőli meredek szurdokfalának kivájásával, kőburkolattal való kibélésével alakították ki a háromszintes, kagylószerű teraszosodást. A megáradó patak kiléphet a szintekre. A víznek e szabad áramlását kibíró masszív kőburkolat méltóságteljesen ereszkedik alá a teraszolás vonalainak szerkesztett, megtört íveiben. A kagylót két hosszanti oldalról a Szinva – patak és a leendő városi kerékpárútba becsatlakozó, magas kandeláberekkel kísért út fogja közre. A terasz peremén növényzettel dúsan beültetett virágkazetta – sáv húzódik. Majdan, ha a gyökérből ültetett fák megnőnek, az elhatárolódás határozottabb lesz, intimebb – zártabb világot biztosítva a vízhez érkezőknek. A Szinva túloldalán, a meredek homlokzatok tövében vonuló keskeny sétányt iparművészek által tervezett és megvalósított acélkorlát szegélyezi.

 

A Szinva terasz megközelítésének három főbb iránya van. Az Avas – hegy felől, újonnan épült középületek közül érkezve, a peremen lévő növényzet – sávot töri át egy széles lépcsősor. A tér a parkoló autók közüli hirtelen lebukkanása váratlan és drámai. A fő utca felől leágazó rövid utcákról, egy –egy hídon keresztül jutva lehet merőlegesen ráfordulni. A Kandia köz felől, egy sehova sem tartó, megörökölt hídon haladva vonja magára figyelmünket a balra eső tér látványos, mozgalmas mélyülése. A Szinvához a hatalmas kőszegélyes virágkazetták között húzódó mozgássérült rámpa és egy keskeny lépcső vezet le. A rámpa két derékszögű törés után, közvetlenül a víz mellett lejt. A másik végén lévő – az acélállványzatú – üvegfedelű buszmegállóknak, virágágyásoknak is helyt adó – platóról néhány lépcsőfokon át jutunk le a kagylószerű teraszosodáshoz. E felső szint egyik szögletében van elhelyezve Kutas László sokat vitatott Miskolci lányok c. szobra. A szintesedést lépcsősen követő kőkeretes virágkazetták egészen a legalsó teraszig elválasztják a teret a víztől.

 

A legalsó terasz a víz szintjéig lehúzódik, és ott amfiteátrum – színpadként elterül a felduzzasztott víz mellett. Az egyes szintek peremei a színpad és hátterében a víz látványosságainak szolgálnak ülőhelyéül. A szemközti mederfalon egy 15 méter hosszú, tálcaszerű peremről mesterségesen vízesés ömlik alá nyaranta. Esténként alulról zöld fény világítja meg.

 

Nemrégiben került rá a pirogránitból készült, almát ábrázoló alkotás, mely Gustav Kraitz, Miskolcról Svédországba elszármazott művész munkája. A felső teraszszinten a burkolatból tör elő egy kétfelé ágazó buzgár. Egyik ágán a szintek ritmusát követve a Szinva vizébe csorog vissza. Ezzel kettévágja az alsó szintet. A másik irányban az alant következő terasz előtt lebukva, rejtetten éri el a patakot.

 

Igényesek a részletek kidolgozásai. A patak medrének csatornakiömlő – nyílásait olyan fedlapok takarják, amin a rég Miskolc címeréből kiragadott részleteket láthatók. A terasz – kövek éleinek találkozásánál asztalossarok megoldások védenek az éles ütközéstől. A lépcsős részeknél visszahúzottan találkozó kövek a fény – árnyék játékai által a kövek plasztikáját hangsúlyozzák. A térszintek különböző használatmódjainak jelzéseként változatosan variálják a süttői követ, brazil kalcitot és svájci kígyókövet. Már a második tél bizonyítja a kövek életképességét.

 

Az, hogy ez egy előzmények nélküli tér, ami nem kínálta a saját térhasználatának több évszázados tanulságait, hogy olyan sokáig és sokat vártak tőle, nagy súllyal nehezedik rá. Sokat akar, és nem tudja határozottan kitenni vállalásának hangsúlyait: csendes, intim kapcsolatot szeretne a patakkal, vagy a víz emberi felhasználásának évezredes analógiájaként látvány – elemmé tenni azt? A legalsó, vízközeli terasz színpadszerűségét hangsúlyozni, vagy a tér mozgásirányainak gyűjtőpontjává tenni azt, esetleg a rálátás reprezentatív nézeteivel dekoratív csomóponttá válni. Nemes kőburkolata felelősségének és sokszálú vállalásainak komor súlyával süllyed a vízhez.

 

A tér a lokálpatriotizmus több szintjén is életet generált. A látványosságért hálás emberek örömmel vették birtokukba, az eltelt egy év alatt sem kopott meg varázsa. Maga köré vonzott egy sor vendéglátó – helyet, városi rendezvényeknek ad sűrűn látogatott teret. Különböző civil fórumokon az üdvözlésétől egészen az értelmező érveléssel alátámasztó kritikájáig az érintett hangok széles skálája artikulálódott körülötte. Története nem fejeződött be: fái megnőnek egyszer, talán a körülötte parkoló autókat is kitiltják, sor kerül minden homlokzat felújítására, lesz pénz az egész éves működtetésére és felelősség a karbantartására. S ha elkészül a belváros teljes rekonstrukciója, akkor kisebb teherrel a teraszain nyújt majd felüdülést azoknak akik a sok tér közül ezt választják.