- Tervezés éve: 2010
„Légyen Te kőfalaidban
Csendesség és jó békesség”
A helyszín
A tervezési terület Alsózsolca dél-keleti szélén terül el, a Sajólád felé vezető út mentén. A kettős saroktelek a helyi roma lakosság által belakott terület súlypontjában fekszik, a dél-keleti irányból érkezők elé mintegy fogadó látványként tárul fel mindez. Több szempontból fontos tehát ennek a helynek a részletekig kidolgozott beépítése: egyrészt a roma lakóközösség központja, annak fóruma, ahol többek között pihenni és találkozókat megejteni, a gyerekeknek játszani és sportolni lehet; másrészt össze kell húznia és kötnie a főút által kettévágott területet, egyesítő és közösségépítő szerepet betöltve, előre és felfelé mutatva egy felkiáltó jelként kell működnie mint egy vezérhajónak a flottája előtt.
A beépítés
A tervezett épületegyüttes egyszerre hívogató, ugyanakkor kellőképpen szeparált intim terek füzére, amelyek a látogatók kellemes időtöltését teszik lehetővé. A beépítés a két oldalsó lakóutca – a Bartók Béla és az Erkel Ferenc utcák – házsorának építési vonalát folytatva lezárja azok sorát, kifeszítve ezzel a két épülettömb közé egy olyan teret, amelybe beidomul a telek súlypontjába a főépület tömbje. Ez a szabad teret sétányokra és szeparált illetve mindennapi használatú terekre osztja, mintegy a terület origójaként működve mutat utat a különböző funkcióknak és fogadja a területre érkezőket. A tömegformálás és az anyaghasználat egyaránt a helyi épített környezetbe maximálisan beilleszkedő, visszafogott hangvételű. A lelkészlakás és a közösségi ház tömbje földszintes magastetős épületek, hagyományos falazott tégla falszerkezettel és beépítésre alkalmas tetővel. A Templom egy olyan aszimmetrikus épület, amely a benne helyet foglaló funkcióknak megfelelően más-más belmagasságú, de az előbbi két épülettől kiemelkedőbb két alacsony hajlásszögű félnyeregtetős tömeg áthatása. Fal- és tetőszerkezete a már említettek szerint kialakított tégla és fa. Minden épületen puritán fehér rusztikusan vakolt felület az uralkodó, váltakozó mértékben kiegészítve ezt a lazúrozott fa burkolattal és árnyékoló illetve nyílászáró szerkezetekkel. Ez utóbbiak az utcafrontokon visszafogottak és magas parapettel kialakítva horizontális vonalvezetésűek, míg a belső udvarok felé nagy méretűek és közvetlen kapcsolatot biztosítanak az udvarokkal. A tető héjalása antracitszürke állókorcos fémlemez fedés. A környező parkra szintén a visszafogottság és egyszerűség a jellemző: az épületeket mosott kavics szegélyezi, a járó felületek két féle elemméretű beton térkő burkolatok, ezeken felül a dús zöld liget terül el az épületek közé úszva.
A templom
A közösségi ház és annak leszeparált udvara mellett a telek súlypontjában áll a templom épülete. Feltárása a főút felől történik, a bejárat előtt egy hatalmas fedett-nyitott tér fekszik, amely találkozási vagy gyülekező helyként egyaránt működni tud és aminek meghosszabbítása a már meglévő kétoldali buszmegállókat összekötő zebrán át vezet a túloldalra. A bejárati kapuzaton át egy előtéren keresztül jutunk a kulisszafal mögül feltáruló templomtérbe, de ez a paravánfal mentén juthatunk ki a nyári kápolnába vagy fel a karzatra is, amelynek felvezető lépcsője a toronyrészbe rejtett. Az emelt belmagasságú félnyeregtetős templomtér bejárat feletti részén tehát a karzat húzódik, míg a másik végén az Úrasztala és a szószék kapott helyet egy pódiumon, amelyen a lelkészen és segítőin kívül az esetleges zenekar és kórus is elfér. A tér dél-keleti oldalán egy ellebegtetett ablaksáv húzódik egy egyszerűen de kifinomultan díszített és megvilágított tömör faltest felett, sejtetően beengedve a nap fénysugarait. Ilyen ablaksáv húzódik az észak-nyugati oldalon is, a tető aszimmetriájából adódóan magasabban vezetve, szintén beengedve a nyugati napfényt, megvilágítva ezzel a mennyezet fa burkolatát és közvetve a belső templomteret. Ezen az oldalon kapcsolódik az épület – a templomtérhez mindenféleképpen alárendeltebb terekként kezelendő és alacsonyabb belmagasságú – része: a nagyterem és a kisterem egy tárolóval, valamint egy átjárható teakonyha és közlekedőtér a szükséges vizesblokkokkal. A közlekedő végén található az épület hátsó bejárata, amely a lelkész és a személyzet számára nyújt megközelítést a templomba, a közösségi ház és a lelkészlakás felől egyaránt. A homlokzat formálása itt is visszafogott, mindenhol magas parapetű horizontális ablakok húzódnak résszerűen végig, kivételt csak a bejárati kapuzatok jelentenek, amelyek tömör ajtólapjai érintik a földet, jelképezve ezzel is az épület lebegését és tudatosan korlátozva a kinti térrel való vizuális kapcsolatot, a tekintet így kizárólagosan felfelé: a fák lombjai mellett elsuhanva a felhők, a nap és az égiek irányába száll. Az alkalmazott anyagok kizárólag a rusztikus fehér vakolatra, a lazúrozott fa nyílászáró és egyéb szerkezetekre és az antracitszürke korcolt fémlemezre korlátozódik.